Bilbaót (baszk nyelven Bilbo), Vizcaya tartomány fővárosát 1300-ban alapították a Nervión partján, amelynek torkolata már a város területén tölcséressé alakul és így éri el a kantábriai tengerpartot.
Bilbao egyesek szerint az egykor itt állott római kolóniából, Flaviobrigából fejlődött Spanyolország nagy ipari kikötőjévé és egyik legjelentősebb ipari centrumává. A kikötő fontosságát már a középkorban jelzi, hogy Villa Bilbao 1475-ben a Katolikus Királyoktól a Noble Villa címet kapta meg.
A város modern értelemben vett fejlődése csak a franciákkal folytatott háború után indulhatott meg, amikor 1818 után a romokból felépült. A polgárháborúban is jelentős szerepet játszott. 1936-1939 között a baszkok autonóm köztársaságot hoztak létre és annak fővárosa lett.
Az Avenida de Zumalacárregui és a Calzadas de Mallona találkozásánál áll a tartomány védőszentjének temploma, az Iglesia de Nuestra Senora de Begong. A 16.századi templomot Luca Giordanónak tulajdonított 14 festmény díszíti. A püspöki palota épülete melletti lépcsőn lehet felkapaszkodni az Archeológiai múzeumhoz.
Archeológiai múzeum
A múzeumba gyűjtötték össze a legjelentősebb baszk népművészeti anyagot és a környék régészeti emlékeit.
A régészeti anyagból kiemelkedik a Guernica melletti Basondo barlangokban feltárt őskori leletegyüttes. Itt állították ki a San Antón templomból származó Szent Antal szobrot az 1510-es évekből és a szép faragványú út menti keresztet Durango városából.
A katedrális mögött induló utcán jutunk le a folyópartra, ahol a folyón átívelő Puente de San Anton híd mellett áll az azonos nevű templom. A híd és a templom szinte egybeépült. A templom legszebb dísze a Beaugrant tervezte reneszánsz stílusú kapu.
